„Fontos, hogy szeressük a dalokat és hogy ne kössünk kompromisszumokat" - Interjú a NANANA zenekarral | Hangfoglalók #7
Folytatódik a KoncertBooking.com interjúsorozata, amiben a Hangfoglaló Program aktuális évadának induló előadóival beszélgetünk, hiszen a kezdő, fiatal produkciók támogatása, biztatása fontos törekvés számunkra is. A soron következő részben a NANANA zenekar tagjai, vagyis Demeter András - Bandi (basszus gitár), Cseh Dániel - Dani (dobok), Timári Lotti (ének, szinti), Hosszú Levente - Shorty (gitár) válaszoltak kérdéseinkre.
A NANANA egy viszonylag friss formáció, de régóta zenéltek együtt. Mi volt az a pont, amikor éreztétek, hogy itt az idő valami újat, valami közöset létrehozni?
Dani: 2022 tájékán először bennem merült fel az, hogy mennyire szeretem a posztpunkot, és hogy mennyire király lenne itthon csinálni egy újhullámos posztpunk zenekart női énekkel. Hát így történt, hogy létrejött a NANANA, a többiek is támogatták szerencsére ezt az irányt.
Ekkoriban mi volt a víziótok a hangzás kialakításával kapcsolatban? Hogyan alakult ki ez a mozgalmas, mégis melankolikus sound? Történt változás ebben a kezdetek óta?
Bandi: Úgy emlékszem, hogy nem volt eleinte egy erőteljes és tudatos vízió, hanem voltak dalötletek meg rengeteg jól sikerült próba, ahol csak úgy dőltek belőlünk a további ötletek, nem sokat agyaltunk ilyesmiken eleinte. Mozgalmas volt persze ez a három év, ezért nehéz mindent felidézni, de talán tavaly kezdtünk el mélyebben gondolkodni azon, hogy mégis hogyan írjunk és milyen dalokat. De ez persze lehet csak én megélésem volt.
Fotó: Barba Negra
A posztpunk és darkwave mellett pszichedelikus elemek is felbukkannak nálatok. Melyik stílus, irányvonal mentén építkeztek tudatosan, és mi az, ami ösztönösen jön?
Lotti: A hangulatokat, hangzásokat, a világzenei dallamokat ösztönösen választjuk, sok-sok közös improvizáció szüleménye, viszont a posztpunk sötétebb energiája és a pszichedelikus elszállás tudatosan is nagyon közel áll hozzánk, szóval igyekszünk egyensúlyban lebegni a tudatosság és intuíció között.
Bandi: Szerintem pont abban a pillanatban vagyunk, hogy elkezdtünk gondolkodni is a dalainkon, és azon, hogy hogyan írjuk és hangszereljük meg őket. Eddig lényegében minden sejtszinten történt, és valahogy jól is sült el. Az biztos, hogy szeretjük ezt a két stílust, meg egyebeket is, de ha őszinte akarok lenni, ilyen zsáner-megfejtésekben nem voltunk eddig sosem, inkább abban, hogy amilyen dalt megírtunk, abban hogyan érezzük magunkat, meghallgatnánk-e, ha ezt valaki más csinálta volna. Esetünkben talán nincs most értelme ilyen zéró-összeg játszmaszerűen szétválasztani a dolgokat, benne vagyunk rengeteg folyamatban, a dalszerzés pont olyan, ami mindkettőt igényli: ott kell lenni fejben, de nem lehet csak erre hagyatkozni.
Dani: Szerencsére manapság a posztpunk alá nagyon sok minden befér és igen, egyébként sem túl fontos ügy a zsáner. Sokkal inkább fontos az, hogy szeressük a dalokat, amik megszületnek és hogy ne kössünk kompromisszumokat.
A Coming Home című dalotok a kedvencem. Mi inspirálta ezt a számot? Személyes tapasztalaton nyugszik, vagy inkább egy generációs állapot kivetítése?
Lotti: A Coming Home egy erős belső keresésből indult – valahol személyes is, de közben abszolút generációs lenyomat: egy útkeresés, ami sokunkban ott van.
Bandi: A magam részéről csak a zenei részbe kapcsolódtam be ebben a dalban, de én is eléggé szeretem. Szerintem Lotti itt a szöveggel és előadásmóddal olyan dolgokat ragadott meg, amiket nem tudtam volna megfogalmazni, és közel biztos vagyok benne, hogy sok-sok ember számára ugyanilyen élmény meghallgatni ezt a dalt.
Ha a NANANA egy érzés vagy hely lenne, mi lenne az és miért?
Dani: egy izlandi geotermikus fürdő vagy a nánási strand télen.
Lotti: egy sivatagi délibáb. Szomjazol egy csepp vízért, vágyakozol, hogy megérkezz hozzá, de nem lehetsz biztos benne, hogy végül tényleg a forráshoz érsz-e el, vagy csak a képzeleted játéka volt mindvégig.
Shorty: A NANANA olyan mint az Óbudai szigetcsúcs: egyszerre nyugodt és turbulens. Egyszerre festői és urbánus.
Bandi: Van az az érzés, amikor hatvanszor átrágod egy szar szituban, hogy most ez mégis miről szól, rájössz, hogy senkinek sincs igaza, csak el van baszva az egész helyzet, úgy, ahogy van, nehezen, de elfogadod a feldúltságod és irritációd, és szerencsére egy perccel később rájössz, hogy tulajdonképpen rendben vannak a dolgok, és van benned egy kimeríthetetlen mennyiségű szeretet és odaadás sok-sok ember irányába.
Fotó: Csüllög Eszter
Milyen szerepe van az észak-kelet-magyarországi gyökereiteknek a zenekar identitásában vagy a dalszövegek világát illetően?
Lotti: Azt hiszem, nagyon erősen meghatároz bennünket. A kontrasztok, a melankólia, a keserédesség, a vágyakozás, a természetközeliség, mind-mind visszaköszön a zenében. Van valami furcsa belső keleti ritmusa mindannyiunknak a zenekarban, amit hozunk magunkkal, és ami miatt nagyon könnyen kapcsolódunk zeneileg és emberileg is egymáshoz.
Dani: szerintem a nyersességhez és az energiáinkhoz lehet köze, de ez sem biztos.
Bandi: Jó pár esetben tapasztaltam azt még otthon, hogy tele voltunk a zenei világ és úgy általában a művészetek iránt érdeklődő és nagyon kreatív, a színpadon és zeneszerzésben igen lazán és az adott világgal kongruens módon megnyilvánuló arccal. Javarészt szerteszóródott ez a generáció legalábbis Budapestig, vagy még messzebb. Nehéz volt megtalálni a helyünket a 2010-es években arrafelé. Ha most ránk egy kis napfény jut, akkor az azt is jelenti, hogy érdemes lehet a zene iránt érdeklődőknek nyitni másik kelet-magyarországi bandák felé is, találni fognak csemegéket, nem szabad nem merni meghallgatni őket.
A budapesti debütkoncertetek egyből teltházas volt, és azóta több ismert helyszínen is megfordultatok. Melyik volt a legemlékezetesebb koncert számotokra, és mit szerettek a leginkább az élőzenélésben?
Bandi: Nehéz egyet mondani, de ha mégis kell, akkor kiemelném azt, amikor Szegeden játszottunk a Grand Caféban az Artur előtt, még 2023 év végén. Egyfelől csodálatos volt látni, hogy egy vidéki nagyvárosban ilyen zseni klubélet van, ennyi érdeklődő, jófej és barátságos emberrel. Másrészt az Artur nagyon jó, mindenkinek ajánljuk! Ezen túl a Fekete Zajhoz köthető bulikon mozogtunk még otthonosan, meg persze idén játszottunk az egyik kedvenc zenekarunk előtt, amivel kapcsolatban az indulásunk környékén elhangzott közöttünk, hogy „na, ha előttük léphetnénk fel, akkor beszarnánk, ezt kéne majd elérni vagy 3 év múlva”. Megtörtént, végül nem szartunk be, ellenben kurva jó volt, és pont 3 év kellett hozzá.
Élőben fellépni egyébként azért is izgalmas, mert hihetetlen élmény minden alkalommal látni, hogy tetszik azoknak is, amit látnak meg hallanak, akik velünk vannak az adott környezetben. Pedig mi néha nem is látunk és nem is hallunk úgy igazán semmit, de megpróbálunk úgy tenni, hogy vágjuk, hogy mi is van.
Dani: Pár hete felléptünk a Fontaines D.C.-vel, ami mondanám, hogy álomszerű, de talán addig el sem jutottuk igazán gondolatban. Én 2019-ben egy dj-zés során a Gólyában beraktam az egyik dalukat, még nem voltak nagyon ismertek, sosem gondoltam volna, hogy 2025-re a világ egyik legjobb zenekara lesznek. Persze azt sem, hogy egy színpadon fogunk fellépni 5-6 ezer ember előtt.
Fotó: Barba Negra
Ha jól tudom, külföldi rádiókban is pörgött már a zenétek – mennyire gondolkodtok a nemzetközi színtéren?
Lotti: Nagyon is gondolkodunk rajta! Álmaink showcase-ei között ott van a MENT (Ljubljana), Tallinn Music Week, Eurosonic (NL), Waves Vienna, The Great Escape (UK), sőt, a Primavera Sound Barcelonában is. Klubfronton: Kino Šiška, Mocvara, Posthof, Café V lese, Palác Akropolis, Stodola, szóval a hazai fesztiválszezon után, és a hamarosan megjelenő albumunk után, ez lesz a következő célunk a közeljövőre nézve.
Mit jelent számotokra az, hogy bekerültetek a Hangfoglaló Induló Előadói Programjába? Miben tud ez segíteni nektek a következő időszakban, illetve mi mindent láthatunk, hallhatunk tőletek legközelebb?
Lotti: Számunkra a Hangfoglaló olyan, mint egy kreatív keltető, ami rengeteg támogatást, figyelmet és irányt ad. Együtt dolgozhatunk Süli Andrással, a mentorunkkal, aki végigkíséri az utunkat, és közben épp formálódik az első albumunk is, amit ősszel veszünk majd fel Zwickl Ábel segítségével. Már most nagyon izgalmas dalok születnek, és úgy érezzük, egy új szintre lépünk zeneileg.
Közben persze tombol a nyár, így belevetettük magunkat a fesztiválszezonba is. Nemrég zenélhettünk az utolsó Kolorádón, a Vénégy fesztiválon, jön még szombaton a (szintén legutolsó) Bánkitó, jön még a Gombaszögi Nyári Tábor, a CAMPUS, a Művészetek Völgye és a Fekete Zaj július végéig. Augusztusban pedig egy nagyon izgi koncerttel készülünk a Magyar Zene Házában a szintén NKA támogatott Stone Sober barátainkkal. A koncert ráadásul ingyenes lesz, mindenképp nézzetek be!
Szóval alkotunk, mozgásban vagyunk, és nagyon hálásak vagyunk azért a közegért, ami most körülvesz minket.
Hasonló cikkek
